Borító: A külföldi kiadásra (1.) 5/4, mert bár visszaadja a könyv hangulatát, de szerintem kicsit csúnya. A magyar verzióra (2.) 5/4,99 mert annyira jól néz ki, de valami nem kerek vele.
Fülszöveg: A New York Times az év egyik legjelentősebb könyvének választotta
A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll. A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal.
„Ron Rash senki máshoz nem fogható női főgonoszt alkotott… Serena rendkívüli karakter.” – Atlanta Journal Constitution
„Ron Rash csodás, brutális szerző.” – Richard Price, a nagy sikerű Lush Lifeírója
Vélemény: Amikor megláttam a könyvesboltban, már akkor tudtam, hogy nekem ez kell :). Amikor pedig kiderült, hogy hamarosan film is lesz belőle Jennifer Lawrence főszereplésével, az már csak hab volt a tortán ^^. Na akkor, vágjunk is bele:
A szerző nem sokat vacakolt a felvezetéssel, ugyanis az egyik első gondolatom az volt a könyvvel kapcsolatban, hogy "Itt már az első tíz oldalon embert ölnek." Ez a lendületesség később is jellemző lesz, ez jelentősen lelassítja az olvasást, ami kifejezetten jót tesz. Ez nem az a fajta könnyed kis történetecske, amit azért olvasol, mert szép a borítója, vagy hogy elüsd valamivel az idődet. Aki ezt várja el ettől, az most tegyen le róla. Mert ez sokkal inkább az az elgondolkodtató könyv, aminek a mondanivalóján utána még napokig elmélkedsz. Ráadásul a könyv több ilyen témát is érint.
Serena egy mérhetetlenül ambiciózus, rettentő kapzsi és borzasztó kegyetlen nőszemély, akit a könyv 3/5-étől még unszimpatikusabb lesz, mint azt eddig kinéztük volna belőle. Pemberton az én szememben csak egy átlagos papucsférj, aki ezt nem tudja magáról, mi több, épp az ellenkezőjét hiszi. Remekül kiegészíti Serenát, bár belé mintha, hangsúlyozom, mintha szorult volna egy minimális emberség. Rachel Harmon hármuk közül az, akit emberileg el lehet fogadni. Az ő karaktere szerintem teljesen élethűre sikerült, amilyenre kellett.
Nagyon szerettem még egy pár szereplőt (pl. Joel Vaughn, özvegy Jenkinsné), de őket most nem részletezném.Ami egyértelműen lenyűgözött, az Ron Rash helyismerete. Sokszor megemlíti, hogy éppen a Noland-hegyen vannak, vagy akár a Csikó-gerincen, és egy idő után már olyan jóleső érzés, hogy az embernek van valami halvány fogalma arról, hogy akkor most mi hogy merre hány méter. Szerintem ehhez a történethez mondjuk elengedhetetlen, mivel sokat dob a realitásán.
Végül pedig - ezt direkt utoljára hagytam - a befejezés. Na, így kell tisztességesen befejezni egy könyvet! ha akartam, sem tudtam volna ennek jobb véget, ráadásul végig ott lebegett az orrom előtt, csak nem láttam a fától az erdőt :D. Gratulálok a szerzőnek. Minden elismerésem.
Értékelés: 10/9,5
*Film: a megjelenésig itt egy kis előzetes :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg a véleményed! xx